A fényes nap immár elnyugodott...

A fényes nap immár elnyugodott,
A föld szintén sötétben maradott.
Nappali fény éjjelre változott,
Fáradtaknak nyugodalmat hozott.

Minden állat megy nyugodalomra,
Az Istentől kirendelt álomra.
De én Uram, úgy megyek ágyamba,
Mintha mennék gyászos koporsómba.

Midőn ágynak adom a testemet,
Deszka közé zárhatom éltemet.
Hosszas álom érheti szememet,
S a kakasszó hozhatja végemet.

Vessünk számot hát, édes Istenem,
Hogy lelkemet ne keljen féltenem,
Hogy lehessen bátrabban szólanom,
Midőn meg kell előtted állanom.

Az ágyamba zokogva költözöm,
Vánkosomat könyvemmel öntözöm.
Ha megtartasz holnapi napodra,
Nem fordítom azt megbántásodra.

(Lészped)